+
Bezárás Menü
0°C
2022. augusztus 19.
Huba
Facebook Youtube Instagram
Bonyhád - Befektetőbarát település

2021. évi adóváltozások
Videók

ÖSSZETARTOZUNK - TRIANON 100 FILM


A városi piac látványterve

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről

A szörnyűségeket 71 év múltán sem lehet elfelejteni

– Dicsérni jöttem a bonyhádi zsidókat, nem temetni. A krematóriumok felszálló füstjét nem lehet eltemetni, 71 év után sem. Majd' 1000 bonyhádi ember: családok és családtagok, rokonok, barátok, szomszédok és haragosok, csecsemők és aggastyánok, és mindőjüket meggyilkolták. Őket dicsérem, a bonyhádi zsidókat.

Nem azért, mert zsidók voltak, hanem mindazért, amit tettek. Önmagukért, Bonyhádért és választott magyar hazájukért. Nem zsidóként, nem magyarként, hanem emberként – hangsúlyozta dr. Sós Csaba a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján mondott beszédében, Bonyhádon.
 
Dr. Sós Csaba mondott beszédet
(fotók: bonyhad.hu)

folytatás az 1. oldalról

 

 

Dr. Sós Csaba, Filóné Ferencz Ibolya polgármester

és dr. Égi Csaba alpolgármester az emlékműnél

 

A 2014-ben, a holokauszt 70. évfordulója alkalmából állított emlékműnél tartott programon hozzátette, zsidóságért, magyarságért nem jár dicséret, ebbe beleszületünk. Elismerés azért jár, amivé válunk, amit teszünk, ha az jó és a közt is szolgálja. Bonyhád zsidósága az 1700-as évek első felében kezdett itt megtelepedni, új életet, megélhetést, befogadó hazát keresve, akárcsak az ugyanekkor betelepülő németek. Nem mehettek akárhova, nem űzhettek akármilyen mesterséget. Oda mentek, ahol befogadták őket, azzal foglalkoztak, amit engedélyeztek számukra. A Perczel és a Kliegel földbirtokosok megadták számukra az életlehetőséget. Ők pedig élni akartak és hazát. Elindultak hát kétszáz éves bonyhádi, magyar-zsidó útjukon.
– 1944 tavaszán-nyarán Magyarország kivetette magából, a pusztulásba vitte közel 600 ezer magyar-zsidó állampolgárát. És Bonyhád közönnyel, vagy szánalommal, de tehetetlenül kísérte pusztulásba közel 1000 lakóját. Egymástól elválaszthatatlan kettősségemből, magyar-zsidó bensőmből hangosan tör ki a bánat, a vágy és az elszánt akarat kiáltása: soha többé! Mi, ma élő bonyhádiak kiáltsuk együtt: Soha többé! – fogalmazott dr. Sós Csaba.
 
Üzenet a kortársaknak

 

A városi megemlékezéssel egy napon, a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban az Art-Kontakt Bonyhádi Kortárstánc Egyesület „Mondjátok hát, hogy nem reménytelen” című tánc- és versszínházi előadásával tiltakozott a közöny, a megbélyegzés, a kirekesztés és az agresszió ellen. Szarvas Szilvia rendező-koreográfus és a Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztiválon különdíjat nyert, lelkes csoportja a modern kortárstáncoktól az élő szó erején át a gépi, illetve az élő zenéig, számos kifejezőeszközzel juttatta el az üzenetet a hallgatósághoz.
 
 
Dr. Sós Csaba
beszéde
 
"Dicsérni jöttem a bonyhádi zsidókat, nem temetni. A krematóriumok felszálló füstjét nem lehet eltemetni, 71év után sem. Majd ezer bonyhádi ember. Családok és családtagok, rokonok, barátok, szomszédok és haragosok, csecsemők és aggastyánok és mindőjüket meggyilkolták. Őket dicsérem, a bonyhádi zsidókat. Nem azért mert zsidók voltak, hanem mindazért, amit tettek. Önmagukért, Bonyhádért és választott magyar hazájukért. Nem zsidóként, nem magyarként, hanem emberként. Zsidóságért, magyarságért nem jár dicséret, ebbe beleszületünk. Elismerés azért jár, amivé válunk, amit teszünk, ha az jó és a közt  is szolgálja.
Bonyhád zsidósága az 1700-as évek első felében kezdett itt megtelepedni.  Főleg  Morvaországból menekült ide,új életet, megélhetést, befogadó hazát keresve, akárcsak az ugyanekkor betelepülő németek.
Nem mehettek akárhova, nem űzhettek akármilyen mesterséget.
Oda mentek, ahol befogadták őket, azzal foglalkoztak, amit engedélyeztek számukra.
Perczel és Kliegel földbirtokosok megadták számukra az életlehetőséget.
Ők pedig élni akartak és hazát akartak.
Elindultak hát kétszáz éves bonyhádi, magyar-zsidó útjukon. 
Mivel  vallásuk ősi követelménye az állandó tanulás, tanultak hát. A Tórán kívül magyar nyelvet, mesterséget, amit lehetett. Agyagpipát égettek és azzal messzi földön kereskedtek.
Levantei népként a kereskedelem, hagyományos mesterségük törvényszerűen megerősödött itt, új otthonukban is. Nem volt egyszerű. Mindenütt korlátozták őket, de nem hagyták magukat. Levelet írtak érdekeik védelmében Mária Teréziának, II. Józsefnek. Munkájukkal az 1700-as évek második felére lakóhelyüket a megye legnagyobb forgalmú központjává tették. A kereskedelem fejlettsége alapján a császár mezővárosi rangot adott Bonyhádnak. 
1807-ben itt 152 zsidó kereskedő szolgálta ki  a mintegy 150 közeli és távoli nagyközségből ideutazó árubeszerzőt.
A kereskedők mellett 58 zsidó mester 18 szakmában dolgozott. Szűcsök, üvegesek, szabók, pékek, mészárosok, cipészek de még ötvös és aranyműves ékszerész is iparkodott Bonyhádon.
A zsidók nem különültek el, nem zárkóztak gettóba, de szervezték az életüket. Szentegyletük már 1754-ben gondoskodott a betegekről,házat bérelt és fizetett a szegényeknek,  létrehozta az ország első állandó zsidó kórházát. Kórházukba keresztényeket is befogadtak. Fürdőjüket használták a Perczelek,  Dőry és Wimmersperg bárók családjai
A bonyhádi rabbi  az 1770-es években levelezett Ezekiel Landau prágai rabbival a  Bonyhád név helyes írásmódját keresve.
Zsidó vallási iskolát nyitottak, majd az országban ugyancsak az elsők között világi oktatást vezettek be.Oktatásukat olyan színvonalra emelték, hogy később jesivájuknak 300 hallgatója is volt. Jöttek az egész országból, még külföldről is. Sok keresztény gyerek tanult az idők folyamán a zsidó iskolákban , így a katolikus Hoffer József is.
1795-ben megépítették a Kárpát medence legnagyobb, 1000 főt befogadó zsinagógáját. A bejárat feletti  héber felirat jelentése: „Imádság háza minden nép számára”
Ez az idézet  (Ézsaiás) könyvéből való, azt a  gondolatot erősíti, hogy ugyanahhoz az Istenhez imádkozik zsidó és keresztény.
Így gondolta ezt Winkler Mihály, a katolikus templomot építő plébános is.A templom főbejárata fölé az egyik oldalra Szent Péter, a másik oldalra Mózes szobrát helyezte el 1782-ben.Ezek a szobrok ott álltak 1944-ben is és ott állnak ma is.
A bonyhádi zsidók kiálltak a szabadságért. Adler Dávid hitközségi előljáró az egyik aláírója volt 1848. március 17.-én az országos felhívásnak, mely felszólította Magyarország zsidóságát: kötelessége csatlakoznia a nemzeti mozgalomhoz a szabadság és az egység által erős haza érdekében. Perczel Mór hadseregében helyi zsidók harcoltak, a bonyhádi rabbi ezüst szentedényeit ajánlotta fel, anyagi támogatásként.  Zsidó szabók keresztény társaikkal összeállva közösen vállalkoztak katonai egyenruhák megvarrására.1894. április 5.-én fekete drapéria borította a bonyhádi zsinagóga homlokzatát, Kossuth halálát gyászolva. Ekkor és itt mondta el Rosenthal Tóbiás a magyar zsidók haza és szabadságszeretetéről azt a beszédét, melynél szebbet még nem olvastam, nem hallottam.
Az 1865-ös kiegyezés után a magyar zsidóság egyenjogúsítása felgyorsult.
Bonyhád zsidósága pedig nagy kedvvel és alkotó erővel veti bele magát a polgári társadalom felépítésébe. Megalapítják az első bonyhádi pénzintézetet, megindítják a bonyhádi vászonfehérítő és textilfestő ipart, tanulnak orvosnak, ügyvédnek. Híres zsidó gyógyító volt dr. Obláth Adolf, Berde Mózes pedig később a városi tisztiorvos. Zsidó volt a fő állatorvos, az adóhivatal két vezetője, egy időben  a helyi csendőrség vezetője ,de ott vannak a tűzoltók között is. Többük a község legnagyobb adófizetői és adományozói között is szerepel. Adakoztak a gimnázium, a szegények, az erdélyiek, a hadiárvák és sebesültek részére. Hozzájárultak a Perczel szobor felállításához, a Szent Vince irgalmas nővérek tevékenységéhez. Vidor Leó ügyvéd helyi lapot szerkeszt.  Majd 20 éven keresztül megjelenik Bonyhádon egy olyan rabbinikus lap , melybe egész Európából tudós rabbik írnak, mely lap első tíz kötetét New Yorkban, 1991 után újra megjelentették.  A bonyhádi zsidók 3  nyomdát alapítanak, tégla és olajgyárakat, kazein gyárat indítanak be. Hónig Albert zsidó földbirtokos igazgatja a takarékpénztárt, és működtet egy kőbányát. A Pollák és Glattstein cég Szabolcsi termelők és fiumei átvevők között bonyolította a burgonya és káposzta tranzit forgalmat és piacot teremtettek ezen áruknak az északi országokban , Grazban és Zágrábban is.Schwarcz és Deckner cége a bonyhádi tejszövetkezet vaj és sajtkészleteiből exportált.Lőwi Simon textil és divatáru kereskedőnek többek között 9 pesti és 41 bécsi szállítója volt. Krausz Sándor fakereskedő, téglagyáros Jeruzsálemben egy gyémántcsiszoló műhelyt is fenntartott. Egy  Palesztinába kivándorolt kereskedő révén jelentős megrendelést kapott a zománcgyár angol- arab és héber nyelvű név és házszámtáblákra. Ennek kapcsán, 1926-ban fiókvállalat  nyílt Jeruzsálemben bonyhádi szakemberekkel. Faragó és Davidovics a Vacum Oil Company bizományosai voltak. Az 1900-as évek elején Bonyhádon két kávéház- szálloda volt, mindkettőnek zsidó volt a tulajdonosa. 1910 körül Heisler Jenő helyezte üzembe az első mozgókép színházat a Zucker Szálló nagytermében, ő üzemeltetett egy gőzmosodát is. Singer Miklós társként létrehozta az első bonyhádi autóbusz üzemet.  A zsidók kivették a részüket Bonyhád kulturális életéből is.  Bárány Ernő rendezésében  1937-ben bemutatták  a „Noszty Fiú esete” című színművet. Szinte az egész megyét megmozgatta a strand szabadtéri színpadán megrendezett Marica Grófnő operett előadása.  Ő rendezte a Katolikus Legényegylet János Vitéz előadását is. 10  zsidó egyesület is szolgálta a kultúrát, az oktatást és a szociális ellátást.
1920-tól azonban a hivatalos magyar politikában beindult egy folyamat, melyben beteljesült Herzl Tivadar 1896-ban leírt próféciája: :” Nép vagyunk, egy nép. Mindenütt becsületesen megkíséreltük, hogy a bennünket körülvevő népek közösségébe beolvadjunk, csak őseink hitét őrizve meg. Nem engedik meg nekünk. Hiába vagyunk hű, némely helyen még túlzó hazafiak, hiába hordozzuk ugyanazon pénz és véráldozatokat, mint polgártársaink, hiába igyekszünk hazánk dicsőségét a művészetek és a tudományok terén, gazdagságát kereskedelem és forgalom útján emelni. Hazáinkban, amelyekben pedig mi is már évszázadok óta lakunk, idegeneknek néznek bennünket.”  És  1944  tavaszán-nyarán Magyarország kivetette magából, a pusztulásba vitte közel 600 ezer magyar-zsidó állampolgárát. És Bonyhád közönnyel , vagy szánalommal,  de tehetetlenül kísérte pusztulásba közel ezer  lakóját. Egymástól elválaszthatatlan kettősségemből, magyar-zsidó bensőmből hangosan tör ki a bánat, a vágy és az elszánt akarat kiáltása:  Soha többé! Mi, ma élő bonyhádiak kiáltsuk együtt: Soha többé!"
 
Vissza