Bőrből készíti remekműveit a nagymányoki Illés Tibor

A férfi alapszakmája gyógycipőkészítő. Az iskolát Budapesten végezte, az elsők között volt, aki ortopéd cipőkészítésből mestervizsgát tett.
– Öt évvel ezelőtt volt egy baranta bemutató Pécs mellett. Sok harcművészen „lógott” a csizma, mert nem volt bennük kéreg. Egy barátom, Szőts Béla jegyezte meg: tudnék ilyet csinálni? Így kezdődött. Pedig a szakmám nem bőrműves, de elég sok szerszámot kaptam hozzá – mesélte Illés Tibor. – Mindig szerettem a kihívásokat, a csizmák mellett azóta már bőrtáskákat, honfoglalás kori használati tárgyakat is készítek. A Bösztörpusztán kétévente rendezendő Kurultájon sokat rendelnek tőlem.

A tárgyak iránti indíttatás az „Ornamentika a 10. századi Kárpát-medencében” című könyvből jött. – A kiadvány a magyar honfoglalás kori díszítőművészet kérdéseit tárgyalja a régészeti és a művészettörténeti kutatások eredményeit hasznosítva. Honfoglalás kori leleteket is bemutat, igyekeztem a motívumokat felhasználni. Rajzok, faragványok utalnak a lábbelikre, amelyek szépek voltak, hisz az ősmagyarok ruházata is szép volt, mint általában a keleti népeké – jegyezte meg Illés Tibor. – Fő profilom a gyógycipők, táncos csizmák, karakter cipők. Sok történelmi lábbelit készítettem a Bikali Élménybirtoknak. Mindent meg tudok csinálni, ha megmutatják, mit szeretnének.

Tibor idén belépett a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületbe. Egy regionális kiállításra három lábbelit készített. Szigorú kritériumok voltak, csak növényi cserzésű lehetett az alapanyag. – Honfoglalás kori csizma, kemény szárú csizma és egy bocskor volt a kezem munkája. Utóbbi kettő eljutott a Néprajzi Múzeumban rendezett kiállításra is – tette hozzá a nagymányoki bőrműves. – Kereslet van a lábbelik iránt, annak ellenére, hogy az áruk a bevásárló központokban kapható, kézzel varrott márkás bakancsok árával vetekszik. Aki ilyen csizmát hord, annak az öltözéke sem szokványos. A csizma nem egy-két évre készül. Van benne anyag, súlya van. Vannak Pécs környéki hagyományőrzők, akik rendszeresen hordják, tartósak, strapabírók. Ezeknél a cipőknél természetes anyagból készül minden. A bőrnek az a tulajdonsága, hogy a párát magába szívja – a láb izzadását nagy melegben –, amikor leveszik, akkor kipárolog belőle. Nem úgy, mint a mai cipőknél. A legerősebb technológia a varrott anyag, a hegymászók sem véletlenül hordanak ilyet. De nagyon oda kell figyelnem a bőr minőségére, hiszen rengeteg talmi anyag van a piacon.

Illés Tibort mindig érdekelték a honfoglalás kori dolgok. Pár évvel ezelőtt, szerencsés véletlen folytán hozzájutott egy jurtához, amely a Honfoglalás című filmben látható volt. A régi mongol sátrat Kazahsztánból hozták az országba. Tavaly nyáron Bugacon felállította. Elmondása szerint egy élmény benne lakni, aludni. A hat méter átmérőjű jurtába sokan bekéretőztek, így gyorsan megtelt a „ház.” A korhű berendezések – asztalok, székek – elkészítése még hátra van.

Hagyományőrzőként Sebestyén Ádám-díjjal is kitüntették: az ősi bukovinai kultúra őrzésében és ápolásában kiemelkedő tevékenységet folytatnak feleségével. Három fia közül kettő szintén követi a hagyományőrzésben a néptáncban.

– 2015-ben 70 fővel megalapítottuk a Bukovinai Székelyek Baráti Körét, amelynek elnöke vagyok. Egy lerobbant épületben tájházat alakítottunk ki. Semmilyen segítséget nem kaptunk, magán adományokból és a tagok kétkezi munkájával újítottuk fel. A kultúra mellett a közösségszervezés is a szívem csücske, 17 évesen már nyugdíjas klubot vezettem Kismányokon. Most, karácsony után az öregek otthonában csobánoltunk. A Betlehemes Pásztorjáték a szellemi örökség nemzeti listájára is felkerült. A székely játékot igyekszünk minél szélesebb körben bemutatni. Szeretnénk fiatalokat is beszervezni – szögezte le Illés Tibor.

Táncos karrierjét több díj jelzi

Illés Tibor és felesége 1978 óta táncolnak, először a váraljai, majd az izményi csoport tagjaként. Országos versenyen 2006-ban megkapták a Fülöp Ferenc-díjat, azóta sokfelé hívják őket. A kakasdi szólótáncversenyen Bada Ferenc-díjat vehettek át. Tavaly a csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódó megemlékezésen – amely Gyimesbükkön volt – a madéfalvi veszedelem 250 éves évfordulóján léptek fel többek között Kóka Rozáliával, Fábián Évivel, Sebestyén Istvánnal együtt. A búcsún a gyimesi és moldvai csángók, csiki székelyek jelentősebb együttesei is képviseltették magukat.

Hobbiból kezdett el hegedűlni

A Bukovina Székelyek Országos Szövetségének vezetőségi tagja imádja a zenét. Szerinte kötelezővé kellene tenni a zenetanulást mindenki számára. Tíz éve hobbiból kezdett el hegedülni, a Bartina zenekar tagjai – Kovács Gábor, Siklósi Krisztián, Szabó László – tanították a hangszer fortélyaira. Bár csak saját maga és barátai szórakoztatására zenél, de mint mondja, számára a muzsika egyenlő a meditációval.

 Forrás: TEOL.hu