+
Bezárás Menü
0°C
2020. augusztus 07.
Ibolya, Afrodité
Facebook Youtube Instagram
Bonyhád - Befektetőbarát település

#bonyhadosszetart - jótékonysági adománygyűjtés
Videók

ÖSSZETARTOZUNK - TRIANON 100 FILM


Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony összefoglalója a 2019-es évről

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről
Hivatkozási pont lett a bonyhádi rendezvény

Hivatkozási pont lett a bonyhádi rendezvény

Az ország egyik legjelentősebb katonai hagyományőrző találkozójává nőtte ki magát a Hősök Napja Fesztivál, melyet péntektől vasárnapig rendeztek meg a déli vízmű területén. A hatodik esemény vázát is a katonai hagyományőrzés adta: bemutatók segítségével szemléltették a Kárpát-medence hadtörténetét a honfoglalástól napjainkig.

Korhű tárgyakat, ruházatokat, fegyvereket és ritkaságnak számító veterán járműveket vonultattak fel a szervezők. Mivel a program a gyermeknaphoz is kapcsolódott, ezért ötletes, játékos elfoglaltságokat biztosítottak a családok számára – a fiatalokat Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere is köszöntötte és kedveskedett számukra egy kis ajándékkal. A népi hagyományőrzésnek is teret adtak a rendezvényen. Nem ok nélkül, hiszen a háromnapos fesztivál legfontosabb célja, tisztelgés azon hős magyar katonák emléke előtt, akik életüket adták a haza szolgálatában.

A Bánkuti Motorsport évek óta részt vesz a fesztivál programjainak színesítésében. Bánkuti Gábor és tanítványa, Amrein Roland varázsolt autóverseny hangulatot a Völgység fővárosába: ralikrossz-tájékoztató és bemutató – a legbátrabbak „belülről” tapasztalhatták meg a száguldás mámorító érzését – szerepelt a kínálatban, vasárnap pedig cross gokarttal örvendeztették meg a gyerekeket.

A bonyhádi fesztivállal párhuzamosan, vasárnap tartotta Kismányok Község Önkormányzata a Hősök Napi Megemlékezését, ahol Filóné Ferencz Ibolya, a Völgységi Önkormányzatok Társulásának elnöke mondott ünnepi beszédet.

Forrás: Tolnai Népújság/Balázs László; Vizin B.

Az M1 bejelentkezése a Hősök Napja Fesztiválról

 

Filóné Ferencz Ibolya kismányoki beszéde

„Én nem ünneplem őt, én siratom
A vértanút, ki mások vakhitéért
Az Antikrisztus lovasát követve
Az embertelen, gyilkos kötelesség
Parancsszavára az árokba fordult.”

Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Emlékező Közönség!
Kedves Kismányokiak!

Juhász Gyula: „Az ismeretlen katona” című versének részletével köszöntöm Önöket május utolsó vasárnapján, a magyar hősök emlékünnepén.


Az elmúlt években több alkalommal Önökkel együtt emlékezhettem mindazokra, akik életüket áldozták hazánkért. Pogármester úr felkérésére idén az a megtiszteltetés ért, hogy én oszthatom meg gondolataimat a mai tiszteletteljes ünnepen. Hálásan köszönöm!
Idézzük hát fel közösen mióta és miért emlékezünk a mai napon!
A Hősök Napjának előzményei egy évszázadra nyúlnak vissza. 1915 júliusában báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy még a frontról arról írt, a miniszterelnök Tisza Istvánhoz szóló levelében, hogy: „Az országgyűlés hozzon egy törvényt, amellyel az állam minden községben egy szép kőemléket állít, amelyre elesett hőseit névszerint bevési.”
Mindez akkor történt, amikor már az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje hatalmas veszteségeket szenvedett mind a szerb, mind az orosz fronton, és a levél megírása előtt nem sokkal nyílt meg az újabb front az Isonzó mentén.
A kezdeményezés ekkor még nem érte el a kívánt hatást, de mindenképpen jelezte, hogy egy olyan kérdésről van szó, amely megoldásra vár és foglalkoztatja a közvéleményt és a hadvezetőséget egyaránt.
Ezzel a céllal gróf Tisza István miniszterelnök is azonosult, az ő előterjesztését a képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben emelte jogerőre.
Ennek köszönhetően kezdték meg a hősi emlékművek felállítását, amelyek még ma is láthatóak országszerte – így Kismányokon is, amit Pekár Gyula országgyűlési képviselő avatott fel 1935. május 26-án.
Ezt követte az 1924. évi XIV. törvény:
„A nemzet a jövő nemzedék okulására és a hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja.”
A törvénybe iktatott ünnepet a második világháború után, a kommunista diktátorok – oly sok minden más mellett – eltüntették a magyar naptárból, de még az emberek emlékezetéből is, amely a rendszerváltozást követően került ismét vissza a köztudatba. Az első Orbán kormány idején, 2001. június 19-én fogadta el a Parlament a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt, amely napra pontosan 10 évvel azután történt, hogy az utolsó szovjet katona is kivonult hazánkból. Álljon itt példaként a törvény egyik fontos üzenete, amely kiszélesíti a hős fogalmát és így rendelkezik:
„Mindazokat a nemzet hőseinek kell tekintenünk, akik akár fegyverrel, akár anélkül, odaadóan szolgálták a hazát a végveszély óráiban, és akár az önkény megtorló intézkedéseit is vállalták… A Magyar Hősök Emlékünnepének jelentőségére mutat rá, hogy ez az ünnep is hozzájárulhat a magyar ifjúság erkölcsi neveléséhez, a helyes történelemszemlélet kialakításához, és a múlt értékeit tisztelő, a honért odaadó gyermekek neveléséhez.”


Tisztelt Hölgyeim és uraim!
Ma már minden történelmi kor magyar hősi halottai emlékének adózunk, és bízunk abban, hogy a Hősök sírjai Hazává avatják az országot. A magyarság ezer esztendeje alatt, fegyverrel, vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi, apák és fiuk, férjek, nagyapák, akik a magyar haza védelmére keltek, tetteikkel kiérdemelték a tiszteletteljes megemlékezést ezen a napon.
Hány és hány magyar, Árpád honfoglaló vitézeitől Szent László katonáin, a muhi és a mohácsi sík hősein, a Rákóczi szabadságharc kurucain és talpasain, a '48-as honvédeken és a két világháború bakáin át az '56-os forradalom pesti srácaiig. Megannyi korban megannyi eskü a haza védelmére.
Közülük talán a legkifejezőbb a Magyar Királyi Honvédségben szokásban volt tiszti eskü. Egykor az ifjú hadnagyok, kardjukat egyszerre kirántva csak annyit kiáltottak: „A hazáért, mindhalálig!”


Kedves Kismányokiak!
Ha felejtünk, és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk, de ahol az emberek összefognak, és az emlékeket féltőn megóvják, ott az élet győz a felejtés felett.
Halottainkat temetőben lévő sírokba helyezzük örök nyugalomba, gondozzuk, virágokkal díszítjük sírjaikat. Az I. és II. világháború helyszíneinek túlnyomó többsége nem magyar földön zajlott és az elesettek nagy részét idegen országban, jeltelen sírokba temették. A hozzátartozóknak szerettük elvesztése iránt érzett fájdalmát tovább növelte, hogy nem tudták rokonuk hol van eltemetve, nem gondozhatták sírjaikat. Az emlékművek ápolása, rendben tartása, és a méltó megemlékezések megszervezése az önkormányzatok feladata.
Büszkeséggel tölt el, hogy a Völgység egyik gyöngyszeme, Kismányok azon települések közé tartozik, ahol 2003 óta évről évre méltó megemlékezéssel hajtanak fejet, a magyar hősök elött tisztelegve.

Kedves ünneplő közönség!
A történelem már oly' sokszor bebizonyította, hogy gyáva emberekből sohasem lesz bátor nemzet. Tiszteljük hát mindazokat, akik kitartóan vívják a hétköznapok csatáit: korán kelnek, dolgoznak, küzdenek a családjukért, vállalkoznak, terveznek, új utakat keresnek és törnek, ha nincs járható út.
Ma őket, a szeretteikért, a helyi közösségekért és a hazáért küzdeni képes embereket tekinthetjük példaképeknek. Olyan hősöknek, akik nem a harctéren bizonyítják rátermettségüket, hanem a mindennapok során. Teszik a dolgukat szívvel-lélekkel, és nem várnak érte mást, mint őszinte megbecsülést, tiszteletet. Ezen gondolatok mentén kívánok mindannyiuknak méltó ünneplést! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Vissza