Június 26-án este, a bonyhádi Neológ Zsinagógában vette kezdetét a III. Zsidó Gasztronómiai Találkozó. Városunk polgármestere, Filóné Ferencz Ibolya mondott beszédet, amelyet az alábbiakban változatlan formájában teszünk közzé.
„Tisztelt Nagykövet Úr, Képviselő Úr, Elnök Úr!
Tisztelt Egyházi Vezetők!
Hölgyeim és Uraim!
Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Bonyhád város nevében köszönthetem önöket a III. Zsidó Gasztronómiai Találkozó megnyitóján, ezen a kivételes helyszínen.
Az esemény színtere nem pusztán egy 230 éves épület. Ez a zsinagóga tradíciót, hitet és közösséget jelképez. Amikor az ilyen szellemi mélységgel bíró terek megtelnek élettel, számomra azt bizonyítja: nem csak múltunk van. Van jelenünk és van jövőnk is.
Polgármesterként büszke vagyok arra, hogy Bonyhád a közösségek városa.
Egy olyan település, ahol különböző népcsoportok, kultúrák és hagyományok évszázadokon át nem egymás mellett, hanem egymással együtt éltek és élnek napjainkban. Óriási a különbség e kettő között.
Az egykor itt élt zsidó közösség, a dolgos svábok, az áttelepített bukovinai székelyek és a felvidékiek az itt élő cigány lakossággal közösen mind hozzátettek valami egyedit ehhez a városhoz.
Bonyhád kiváló példa arra, hogy a sokszínűség nem gyengít, hanem gazdagít.
Minden közösség magával hozta saját nyelvét, hitét, szokásait, ünnepeit, mesterségeit, történeteit és ízeit egyaránt. Ezekből az értékekből épült fel az a sajátos bonyhádi identitás, amelyre ma is büszkék vagyunk.
A zsidó közösség különösen fontos fejezetet írt Bonyhád történetébe.
Nem csak azért, mert egykor hazánk egyik legjelentősebb vidéki hitközsége működött itt, hanem azért is, mert tagjai meghatározó szerepet vállaltak a település gazdasági, kereskedelmi, kulturális és szellemi felemelkedésében.
Családok nemzedékei, köztük kereskedők, iparosok, tanítók, orvosok, ügyvédek dolgoztak a város gyarapodásáért. Életük elválaszthatatlan része közös történetünknek.
Amikor visszatekintünk a múltba látjuk és tudjuk: őseink megéltek olyan időket, amelyek egyfajta aranykorként hoztak hírnevet és fejlődést e vidéknek. De fájó szívvel látjuk azokat a sötét időket is, amelyek megtörték ezt az együttélést, és mérhetetlen veszteséget okoztak Bonyhádnak.
A történelem kemény tanítómester. Megtanított minket arra, hogy a harmónia törékeny. Tudjuk, milyen súlyos következményei vannak annak, ha egy közösséget nem az értékei, hanem különbségei alapján ítélnek meg.
Éppen ezért minden ilyen alkalom, amikor együtt lehetünk, amikor megismerhetjük egymás kultúráját, vallását, hagyományait vagy akár ízeit, sokkal több egy rendezvénynél – ez a kölcsönös megértés ünnepe is.
Mert amit ismerünk, azt könnyebb tisztelni. Amit tisztelünk, azt könnyebb megőrizni. És amit közösen őrzünk, azt nehezebb elveszíteni.
Tisztelt Jelenlévők! Kedves Vendégek!
A kultúra hidakat épít. Sokan a gasztronómiára csak úgy gondolnak, mint receptek gyűjteményére – pedig valójában sokkal több ennél. Hiszen egy nép történelme a konyhájában él tovább leginkább.
A zsidó gasztronómia különösen szép példája ennek. Minden fogás mögött évszázadok tapasztalata, vallási hagyománya és családi emlékezete húzódik meg. A kóser étkezés szabályai nem csupán előírások. Egy olyan értékrendet tükröznek, amelyben a mindennapi étkezés is a hit, és az egymás iránti tisztelet része.
A családom és a barátaim jól tudják rólam, hogy a vendéglátás igazán közel áll a szívemhez. Az asztal, amelyhez vendégeimet ültetem, számomra szent hely. A közös étel, a bor, az együttlét és a vendégszeretet minden kultúrában ugyanazt üzeni, így számomra is: az emberi kapcsolatok a legfontosabbak.
Különösen szép gondolat, hogy ezen a hétvégén nemcsak emlékezünk az egykori zsidó közösségre, hanem meg is ízlelhetjük örökségük egy részét.
Amikor megkóstoljuk a barheszt vagy a füstölt húsos sóletet, egymás történeteiből kapunk egy falatnyit. Ez a közeledés legőszintébb formája.
Hiszem, hogy egy város valódi erejét nem csupán útjai, épületei vagy akár intézményei adják. Az is számít, képesek vagyunk-e tanulni egymástól.
Bonyhád mindig akkor volt igazán erős, amikor a sokféleséget értékként élte meg. Szeretném, ha ez a jövőben is így maradna. A múlt emlékeit nem elég megőrizni. Életre kell kelteni őket! Csak abból a múltból épülhet biztos jövő, amelyet meg akarunk érteni. Ebből tudunk várost, közösséget, otthont építeni a felnövekvő generációknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm mindazoknak, akik munkájukkal és elkötelezettségükkel hozzájárultak e rendezvény megvalósításához. Köszönöm, hogy ismét élettel töltötték meg a zsinagóga falait.
Kívánom, hogy ez az esemény gazdagítson mindannyiunkat új ismeretekkel, jó beszélgetésekkel, emlékezetes falatokkal!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”
Az eseményről készült képek ide kattintva érhetőek el.