Perczel Béla 1908-ban kezdte el építeni dominó és zománcgyárát, ahol a termelés már a következő évben beindult. Dominó megrendeléseik oly mértékben rapszodikusak voltak, hogy 1913 elejére már sem külföldi sem belföldi rendelésre nem számíthattak. Perczel ekkor jobbnak látta, ha előtérbe helyezi a zománcozott termékek készítését.
Ez az iparág teljesen ismeretlen volt a környéken. Sem szakember, sem tapasztalat nem volt a gyár működéséhez. Ezért külföldről, elsősorban Németországból érkeztek szakemberek Bonyhádra. Minden szakmunkát ők végeztek, és ők tanították a gyárban dolgozó magyar munkásokat a zománcozás és égetés mesterségére.
Az üzem elsősorban edényeket gyártott, majd fokozatosan áttért a felirati tábla, illetve reklámtábla készítésre. Bonyhádon gyártanak először üzemi szinten zománctáblákat.
Utcanév és házszámtábla gyártásukkal olyan sikereket értek el, hogy a külföldi piacot is meghódították. Bonyhádon készültek Konstantinápoly és részben Bécs utcanév-és házszámtáblái.
1914-re a reklámtábla-készítés elérte csúcspontját. Minden kis szatócsboltban megtalálhatóak a Bonyhádon készült zománctáblák. Több külföldi megrendelésnek is eleget tesznek.
A táblagyártás mellett foglalkoznak még lámpaernyő, reflektor, köpőcsésze, hamutartó és űrmérték gyártásával is.
Az I. világháború kitörésekor a külföldi szakembereket hazarendelik, a magyar munkások bevonulnak katonának. Rendelés is alig volt. Mindez visszaveti a termelést, ami csak 1921-ben a zománcozott edények gyártásával kezd újra beindulni.
1922-ben a gyár vezetését Perczel Béla fia Perczel József vette át.
Az első edényeket nem tudták értékesíteni. Újabb és újabb gépek vásárlásával próbálták a termelékenységet és a minőséget javítani.
Perczel Béla nem nézte jó szemmel fia törekvéseit, elbocsátotta az üzemből. A gyár ismét hanyatlásnak indult ezért 1927-ban visszahívta fiát. Ismét a fellendülés évei következnek.
Reklámtábláikkal nemzetközi kiállításokon vettek részt, sikereket értek el.
A zománcedényekre is egyre nagyobb lett a kereslet, a termelés meghaladta a táblagyártásét.
A 30-as évek elején megkezdték a csiszolt és horganyzott áruk gyártását. Készültek mosófazekak, öntözőkannák, dézsák, vödrök, mosdótálak. Az áru nagyon jó minőségű volt, ezért könnyen sikerült betörni a piacra. A táblagyártás is ismét fellendült, Palesztinába gyártottak névtáblákat, utcatáblákat.
A második világháborúban a gyár hadiüzemként működött. A felszabadulás után nehezen indult be a termelés. Az államosítást követően a gyárat újjáépítették, a technológiai fejlődés is nagymértékű volt. A zománcedény termelés évről évre mind inkább előtérbe került. Új, korszerű zománcozó csarnok létesült. 53-ban kezdték használni a titántartalmú zománcokat.
A két világháború között a reklámtáblák, az államosítás után a zománcedény gyártás hozott külföldi sikereket a gyárnak. Exportra is gyártottak pl.: szűrőkanalat, palacsintasütőt, hasasfazekat. A későbbiekben beindult teflonedény gyártás, majd a nyolcvanas évektől a domborított edények valamint a teflon bevonat továbbfejlesztett változati, a silverston és a platinum szintén a bonyhádi zománcáru és zománcedény hírnevét vitték tovább.
A bonyhádi zománcáru és zománcedény kiemelt nemzeti érték, ezért helye van a helyi értéktárban is.