Egyed Antal Székesfehérváron született 1779-ben. A gimnáziumban Virág Benedek tanítványa volt. Pappá szentelése után több helyen káplánként szolgált, majd fél évszázadon át Tolna megyében plébános. Bonyhádon 1813-22 között tartózkodott. Perczel Mór az emlékirataiban feljegyezte róla: „Mint gyermek tanultam meg őt tisztelni Igen derék hazafi, szelíd természetű főpap”.
Egyed Antal nyelveket ismerő, kiválóan képzett lelkész. Szenvedélyesen érdekelte az irodalom. Nemcsak olvasója a klasszikus műveknek, maga is írói tehetséggel megáldott ember. Hívei lelki gondozása mellett tanulmányozta az egyszerű emberek társadalmi helyzetét, életvitelét, szokásvilágát, erkölcsi magatartását. Szociográfiai tanulmányai (1823: „Bonyhád mező-váras leírása”; 1828: Adatgyűjtés Tolna vármegye községeiről; 1829: Paksról; 1832: Dunaföldvárról írt dolgozatai) újdonságok a hazai tudományos életben.
Egyed Antalnak döntő hatása volt Vörösmarty Mihályra, a Perczel fiúk nevelőjére. A fiatal házitanító a bonyhádi plébánia könyvtárában mélyült el Homérosz, Tasso, Shakespeare, Schiller, Goethe, Zrínyi Miklós műveiben. 1817-20 között bonyhádi káplán volt Teslér László, a latin, a görög, a francia, a német és az olasz nyelv ismerője. Vörösmarty a Kazinczy Ferencnek küldött levelében írta: „Egyed és Teslér pap urak hatására lassanként érezni kezdtem a költés belső erejét”. E szellemi találkozásnak állított emléket a bonyhádi plébánia falán 1932-ben elhelyezett márványtábla: „E falak között mindig édes örömmel időzött- mint a Perczel-fiúk nevelője- Vörösmarty Mihály, a magyar költő-király Bonyhád két jeles papjának Egyed Antal plébános és Teslér László káplánnak társaságában, mert «Beszédük csak a haza és a literatura volt» Kegyeletes megemlékezésül a róm kath egyházközség”.
Az élete tragikusan zárult: a dunaföldvári plébánián rablógyilkosság áldozata lett.
Legfőbb művei: Elégiák levelekben (1831), Megváltó (1836), Egyed Antal elégiái 3 kötetben (1848), Kis énekeskönyv (1843-1856 között hat kiadásban).
Egyed Antal írói, műfordítói és költői munkássága országosan ismertté vált. Munkásságának elismeréseként felvették a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé (1833).
A város első helytörténészét tisztelhetjük benne.