Forberger László 1857-ben született a késmárki nyergesmester fiaként. Korán jutott árvaságra. Rokoni segítséggel tanulhatott.
Az érettségi vizsga után két évig katonai szolgálatot teljesített, s részt vett Bosznia megszállásában. 1880-85 között a budapesti egyetemen megszerezte a történelem-német szakon a tanári oklevelet. 1886 januárjától a bonyhádi gimnáziumban tanított. A patinás iskola egyik legnagyobb tanáregyénisége volt.
Szakmai felkészültségét bizonyítja az 1848-as forradalomról írt „Április 11″ című tanulmánya, amelyet az iskola évkönyvében olvashatunk. Magas színvonalon tanította a német nyelvet. Osztályfőnökként minden kisdiákban felfedezett jó tulajdonságokat, tehetséget. Ezek kibontakoztatására ösztönözte tanítványait. A kamasz diákok szinte rajongtak „Fori”-ért.
Forberger, mint a gimnázium könyvtárának kezelője, értékes szakmunkákkal bővítette és korszerűsítette az állományt. Ő készítette el először a könyvtár cédula- és szakkatalógusát.
A lelkiismeretes és pontos kollégát megbízták a fenntartó egyházmegye, valamint a gimnázium pénzügyeinek a kezelésével. Pénztárnoksága idején jelentős építkezéseket irányított, és bővítette a szertárkészletet.
A felsorolt munkakörök és megbízatások bőven kitöltötték egy pedagógus munkaidejét és munkabírását. Forbergert fantasztikus energiája és tettrekészsége még sok-sok önként vállalt társadalmi feladat ellátására is ösztönözte. A sors különleges képességű emberrel ajándékozta meg Bonyhádot A fiatal tanárról hamar kiderült, hogy kiváló úszó, vívó és turista, teniszezik, a bonyhádiak őt látták elsőként kerékpározni. A lelkes sportember az algimnáziumban elvállalta a „testgyakorlat” tanítását is. 1893-ban, az iskola új tornacsarnokának felavatásakor nyilvános bemutatót és „tornavizsgát” rendezett. A tornavizsgákon új sportágakat és sportszereket népszerűsített.
A fiatal nevelőről hamarosan az is kiderült, hogy vonzódik a művészetek iránt, rendelkezik műszaki ismeretekkel, szabadidejében rajzolgat és fest. Lelkesedésből szívesen elvállalta az algimnáziumban a rajztanítást.
1893-ban magánvállalkozóként strandfürdőt nyitott a „Füvészkert”-ben, gyerekek és a felnőttek számára. Télen ugyanitt korcsolyapályát üzemeltetett. 1907-ben a kaszinókertben – a meglévő tekepálya mellett – teniszpályát alakított ki. Mindezek az egészségesebb életvitelt és „a társasélet előmozdítását” szolgálták. A közönség neveléséhez hozzájárultak a Forberger rendezte irodalmi estek, hangversenyek és táncos összejövetelek, amelyeket az általa szervezett és irányított Műkedvelő Kör fogott össze.
Forberger Lászlót meg kell említeni Bonyhád gazdasági fejlesztői között is. Amikor a fejlett élelmiszer- és szolgáltató iparáról híres Késmárkból Bonyhádra érkezett, felfigyelt arra, hogy a nagyközség lakossága 1890-1900 között ötszáz fővel csökkent. A kedvezőtlen tendencia megállítása érdekében Forberger akciót indított a gyáripar feltételeinek megteremtésére.
Segítő szándékát azzal bizonyította, hogy a fellendülőben lévő szarvasmarha tenyésztők érdekében 1896-ban megszervezte Bonyhádon a Tejszövetkezetet, és tizenkét éven át elvállalta az elnöki teendőket. A gazdák összefogása ösztönzőleg hatott a színvonal emelésére; a tej feldolgozására rövidesen vaj- és sajtgyár nyílt Majoson.
Forberger azonnal meglátta a szászvári és nagymányoki áramfejlesztő telepek kínálta lehetőségeket. Néhány bonyhádi vállalkozóval 1901-ben megszervezte a Bonyhádi Villanyvilágítási Társulatot, s egy év múlva, 1902. május 31-én Bonyhád utcáit esténként villanyégők fénye világította meg. Az új energia ipari felhasználására is Forberger mutatott példát: mű-jéggyárat alapított a strandfürdője mellett. Követői növényi olajgyárat, fagyapottüzemet, gombgyárat, mosodát nyitottak a kialakuló Gyár utcában; a gépeket már elektromos energia hajtotta, a munkaidő jobb kihasználását a villanyfény is segítette. A társulás költségei azonban nem térültek meg, főleg azért, mert a lakóházakba csak kevesen vezették be a villanyvilágítást. A csődhelyzetet Perczel III. Béla azzal mentette meg, hogy felvásárolta a társulati részvényeket, az áramot elvezette Bonyhád déli végére, és 1909-ben megnyitotta a zománcgyárat.
Forberger a zománcgyár születését nem érhette meg: 1908. május 25-én saját strandjában szívgörcs végzett vele. A bonyhádi búcsúztatás után holttestét a késmárki temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forberger Lászlónak Bonyhád polgári fejlődése előmozdításában hervadhatatlan érdemei vannak. Nemcsak a tanárt tiszteljük benne, hanem a rajzoktatás megalapozóját, a testi-szellemi kultúra népszerűsítőjét, továbbá a gyáripar előfeltételeinek megteremtőjét. Őt személyesen ismerő tanítványa jogosan állítja róla: „Minden anyagi, szellemi és lelki kincsét itt hagyta közöttünk. Nem Bonyhád szabott irányt Forberger Lászlónak, ellenkezőleg ő rakta le Bonyhád fejlődésének alapjait”.