A népcsoport története a 18. század felére nyúlik vissza. A székelység számára az állandó katonai szolgálat ellátása hosszú ideig kiváltságos helyzetet biztosított. Teljes önkormányzatot kapott, a katonáskodás ideje alatt pénzbeli kötelezettségek alól mentessége nyert, és saját tisztjeinek vezetése alatt volt köteles katonáskodni. A 18. század második felében a bécsi kormány előbb önkéntes, majd kényszerű adózás alá vetette őket, és a határőri intézmény bevezetését tervezte. Az ínség, nyomor és elkeseredettség nyomán lázadás tört ki, amelyvégül 1784. január elején az osztrák katonai igazgatás elleni tüntetéssel zárult . Hogy a megtorló intézkedések a további zaklatások és vallatások elől megmeneküljenek 1764 és 1765 között a székelyek egymás után hagyták el a Székelyföldet, és Moldvába mentek . De a kivándorlásnak nem csupán a határőrség erőszakos szervezése, a bűnfenyítő eljárásoktól való félelem volt. A Székelyföld a 18. században súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal küzdött, mely a nép körében lázadásokhoz és tömeges elvándorláshoz vezetett.