Fábián Mártonné Kásler Balbina 1928. január 27-én született Andrásfalván, családja 1945-ben Lengyelen települt le, majd 1947-ben Bonyhádra ment férjhez, három gyermeke született. 12 éves korától sző, édesanyjától tanulta. A termelőszövetkezeti munka és a gyermeknevelés mellett főleg éjszaka szőtt. Nyugdíjba vonulását követően beiratkozott a Lőrincz Aladárné vezette szövőszakkörbe, majd belépett a Bonyhádi Székely Körbe, a néprajzi táborokban fiataloknak tanította a szövést. Gyűjtőmunkájának eredménye a 2000-ben megjelent Bukovinai andrásfalvi székely szőttesek c. mintagyűjteménye, melyben a gyűjtött mintákon kívül láthatóak gyönyörű lakástextiljei; kendedzők, takargatók, párnavégek, festékesek is.1994-ben megkapta a Népi Iparművész címet, 1996-ban „Ősi kultúránk őrzéséért és ápolásáért „Sebestyén Ádám-díjat kapott, majd 2000-ben a Népművészet Mestere címmel ismerték el tudását.
Fábián Mártonné nemcsak a gyakorlatban alkalmazta a székely szőttes hagyományokat, hanem a Völgység valamennyi településén, padlásokról, ládák mélyéről összegyűjtötte és publikálta is azokat.1989-től hagyományőrző táborokban adta át tudását a fiatalabb nemzedéknek. Munkásságával hozzájárult a bukovinai hagyományok széles körű megismertetésének.
A fél világ megismerte szőtteseit. Munkái eljutottak – egykori, külföldön élő barátok révén – Amerikába, Ausztráliába, Németországba. Számtalan országos szőttes pályázaton díjazott lett és dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós is megdicsérte, méltatta munkásságát