Gyalog István 1856-ban Sárszentlőrincen született. Iskoláit szülőfalujában kezdte, a bonyhádi algimnáziumban folytatta, Sopronban érettségizett, Budapesten matematika-fizika szakos tanári oklevéllel zárta. Két évig Békéscsabán tanított, 1883-tól a bonyhádi gimnáziumhoz kötötte életét. 33 éves korában megválasztották igazgatónak; a három évre szóló megbízatást kilencszer megújították: Gyalog István huszonkilenc tanéven át vezette az intézményt.
Gyalog István az iskola történetének tanulmányozásából, hagyományaiból, az elődök ügybuzgalmából merített erőt és lelkesedést. Az intézmény fejlesztésére irányuló tevékenységét tiszteletreméltó sikersorozat bizonyítja: 1893-ban felavatták Tolna megye első tornacsarnokát; az algimnázium Bonyhádra költözésének negyedszázados évfordulóján (1895) a szertárakat korszerűsítették. Gyalog igazgató szívesen küzdött azért, hogy az iskolát főgimnáziummá fejlessze. Az évkönyvekben közölt tanulmányai (A bonyhádi gimnázium története 1806-1895; A család és iskola viszonya; Száz éves a sárszentlőrinci-bonyhádi algimnázium) a társadalmi akarat és erő megnyerését szolgálták. 1906-ban megkezdődött a főgimnáziummá fejlesztés, két év múlva elkészült a “magas sudárfa, roppant épület, a szép, Igaz és Jó ékes otthona”. 1910-ben megtartották az első érettségi vizsgát. A nyolc évfolyamú gimnáziumban a diákok száma háromszáz fölé emelkedett. A távoli vidékről érkező fiúk elhelyezésére és ellátására internátus nyílt kilencven férőhellyel, új tápintézet épült 200 tanuló étkeztetésére. A nagyszerű adottságú intézményben tartalmas nevelőmunka és színes diákélet bontakozott ki önképzőkörrel, ének- és zenekarral, játék- és sportlehetőségekkel. A főgimnázium nyelvi-vallási különbség nélkül vette fel a tanulókat, hogy a kevésbé vagyonos osztályból sok-sok tehetséget kiemeljen.
Gyalog István széleskörű társadalmi tevékenységével csak fokozta az iránta megnyilvánuló tiszteletet: a Casinó elnöke, a Takarékszövetkezeti Bank igazgatósági tagja, a helyi képviselő testületnek és Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottságának a tagja.
Gyalog István 1918-ban nyugdíjba vonult. A hetvenkét éves korában elhunyt nagynevű igazgatót mély részvéttel helyezték örök nyugalomra a bonyhádi temetőben.
Gyalog Istvánra a két évig Bonyhádon diákoskodó Illyés Gyula a legnagyobb tisztelettel emlékezett vissza: “Félszóból megértette gondjaimat… Izzó arcával, ragyogó tekintetével ifjú demagóggá varázsolódott az öreg”.
Tevékenysége sorsdöntőnek mondható abban az értelemben, hogy humanizmusa, hazaszeretete, egész szellemisége hosszú időre meghatározta a gimnázium működését és a tanári testület nevelési elveit.