„Wenn der Wind über die Herbstsoppeln geht, ist es Zeit, sich ein Kirbaimädel zu verlangen“.
A magyarországi németek egyik legnagyobb ünnepe a Búcsú (Kirmes, Kerb, Kirchweih). Őseink a magukkal hozott szokás szerint a templom felszentelésének napján ünnepelték, ami legtöbbször nyári időpontra esett. Mivel ekkor kevés idő jutott ünneplésre, és kedvezőtlen volt az időpont is, egy 1786-os császári-királyi rendelet ezt megtiltotta, és az ünneplést a „dologidő” végére, a Márton napot követő vasárnapra helyezte. Így Magyarországon is a legtöbb helyen a századforduló környéke óta ősszel, novemberben tartották a búcsút, amikor a betakarításnak vége volt. Magyarországon a Völgységben a legváltozatosabb, legsokszínűbb a búcsú. Ezen a területén még mai is számottevő a németség száma, a hagyományőrzésben, a népi kultúra ápolásában is jelentős eredmények értek és érnek el ma is a különböző kulturális csoportok.
A reformkorban a lakosok 85 %-a volt német anyanyelvű, egyedül itt éltek egy tömbben, a legnagyobb számban németek. Ez a terület azért is érdekes, mert itt megtalálhatjuk az evangélikus, katolikus és református szokásokat őrző csoportokat, akiknek viselete, szokásai és még dialektusa is különbözik egymástól, azonban több esetben azonosságot is mutat.
Bonyhádon a Heckwanz Tánccsoport 1991-ben elevenítette fel az evangélikus búcsút, melyet 2008-ig minden évben nagy sikerrel megszervezett. Mára a csoport tagjai már nem aktívak, ezért a Bonyhádi Német Önkormányzat elhatározta, hogy nem hagyja feledésbe menni ezt a szép hagyományt, és 2010-től a Kränzlein Néptánc Egyesülettel közösen felvállalta a búcsú megszervezését és lebonyolítását.
A búcsút minden év, november hónapjában, Márton –naphoz legközelebb eső hétvégéjén szervezik meg, melynek helyszíne a Vörösmarty Mihály Általános Művelődési Központ.
A búcsút szorgos készülődés előzi meg. Az iskolások, óvódások lampionokat készítenek melyekkel pénteken Márton-napi énekeket énekelve a városközpontba vonulnak fel, majd visszatérnek az iskolájukba, óvodájukba. Itt előadják a Márton legendát, majd változatos vidám programokkal zárják a napot.
A Kränzlein Néptánc Egyesület fiú-férfi tagjai elindulnak az erdőbe, hogy kivágják a búcsúfát.
Szombat reggel 7 órakor gyülekező a Német Házban, ahol a Kränzlein Néptánc Egyesület férfi tagjainak vezetésével kiássák az előző évben elásott búcsúbort, majd lovas kocsival, énekszó és harmonika kíséretében (német dalok) elindulnak az esti bál részére összegyűjteni a bort. Ez idő alatt a lányok a Német Házban elkészítik a búcsúfára, a búcsúsfiúk kalapjára, valamint az esti bálra a díszeket. A fiúk a Művelődési Központ előtt felállítják a búcsúfát, a lányok pedig feldíszítik a termet.
A búcsú vidám bállal zárul, ahova minden évben más kultúrcsoport kap meghívást.
A helyieken kívül a környező településekről és távolabbi vidékekről is érkeznek szórakozni, kikapcsolódni vágyó fiatalok.
A magyarországi németek egyik legnagyobb hagyományőrző ünnepe a búcsú, melyet több száz éve ápolnak az itt élő németek. Az idők során átalakultak az ünnepi szokások, de a búcsú ma is fontos szerepet tölt be.