Máté Gyula 1933. augusztus 18-án született Szombathelyen. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, Győrben érettségizett 1951-ben. A Veszprémi Vegyipari Egyetem Szilikátkémia Szakán szerzett diplomát 1956-ban.
Még ez évben a bonyhádi zománcgyár zománcőrlő malom részlegének lett a vezetője, majd 1964-től 7 éven át a gyár főmérnöke volt. Kitűnt fejlesztő és szervező képességével. Működésének idejére esett az első alagútrendszerű égetőkemence megépítése, a kemencék széntüzelésről pakura tüzelésre történő átállása. 1971-től négy évig dolgozott a Ruházati Szövetkezetben, kezdetben műszaki tanácsadó volt, 1972-től pedig elnökhelyettes. 1975-ben választották meg a BOVAS Vasipari Szövetkezet elnökének, mely beosztásban 1987-ig dolgozott, ez idő alatt épült fel a szövetkezet autószerviz részlege. 1987-től nyugdíjazásáig (1990) a zománcgyár műszaki-gazdasági főmunkatársa volt.
A képzőművészet iránti vonzalma korán kitűnt, már középiskolás korában részt vett a Derkovits Gyula Képzőművészeti Szabadiskola foglalkozásain: grafittal, szénnel, tussal dolgozott. Később fotózott, országos és nemzetközi kiállításokon szerepelt, nyert díjakat, megyei fotóújságot szerkesztett, rendszeresen jelentek meg cikkei és képei a Fotó című országos lapban. Elismerten jelentős részt vállalt az amatőr fotómozgalom helyi, megyei szervezéséből, az 1960-as években egyik vezetője volt a bonyhádi kultúrotthon fotószakkörének, tagja volt az országos fotótanácsnak.
Kísérleteket folytatott fotógrafikákkal. Faragott fát, követ, készített kollázsokat. A Zománcgyárban készítette 1968 – 71 között zománcképeit, melyeket két csoportos és egy egyéni kiállításon mutatott be. Képein a zománcnak leginkább olyan sajátos tulajdonságaival kísérletezett, amelynek hatásait, következményeit más anyagokkal elérni lehetetlen. Később „nonfiguratív” képeit még saját költségén sem engedték volna kiállítani. Ez a kudarc – bár hosszú időre elfeledtette vele a művészi alkotómunkát – megerősítette, elkötelezte az absztrakt mellett, s 1989-ben kollázsokkal kezdte újra művészi tevékenységét Csányi László író buzdítására.
Elektrografikái rendszeresen jelentek meg újságokban, folyóiratokban. Tiszteletbeli tagja a Pisai Művészeti Akadémiának. 1992-ben kísérletezte ki a drótkefegrafikát, ennek készítési módjáról az amerikai Leonardo című folyóirat közölte le egész oldalas írását. Készített kávé-képeket, indigó-vasalásokat, bélyegképeket. Rendszeresen részt vett Mail art (küldeményművészet) akciókban, így neve távoli országokban is ismerősen cseng.
Műveivel sok ország – többek között USA, Németország, Brazília – kiállításain szerepelt. Egyéni és csoportos kiállításokat szervezett. Saját tárlattal jelentkezett többször Bonyhádon, Kaposváron, Szombathelyen, Győrben, az olaszországi Pisaban. Munkái szerepelnek több múzeumban, gyűjteményben, többek között: Nemzetközi Elektrografikai Múzeum (Cuenca, Spanyolország), Szombathelyi Képtár, In memoriam Kassák anyag (Kassák Múzeum, Budapest), Illyés Gyula gyűjteménye, Victor Vasarely gyűjteménye, Nemzetközi Mail Art Archívum (Művészeti Akadémia, Pisa, Olaszország), Fénymásolási Múzeum (Mülheim an der Ruhr, Németország).
Máté Gyulának, mint nemzetközileg is elismert művésznek helye van a települési értéktárban.