A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Bonyhád városa méltóságteljes megemlékezést tartott, amely során négy helyszínen idézték fel az egykor itt élt zsidó családok tragikus sorsát.

A botlatóköveknél megtartott eseményen részt vett Szabó Tibor, Bonyhád alpolgármestere, valamint Hetesi Beáta, a Max Nordau Magyar Izraeli Baráti Társaság elnöke aki az emlékező szövegeket mondta el a jelenlévők előtt.

Négy helyszínen emlékeztek meg a Holokauszt áldozatairól

A megemlékezés első helyszíne Fischer Mária otthona volt (Rákóczi utca 1.), majd a Vidor család otthona következett (József utca 5.), ahol Vidor Leó, jogász életét idézték fel. Vidor három nyelven beszélt, szegény családból származott, de szorgalmának köszönhetően jogászdoktori diplomát szerzett. A közélet elismert alakja lett Bonyhádon, és a helyi újság felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1944-ben feleségével és gyermekeivel együtt Auschwitzba hurcolták. A család hét tagjából egyedül fiuk, Vidor György élte túl a holokausztot. A család ma is őrzi azt a huszonhárom levelet, amit munkaszolgálatosként szüleitől és testvéreitől kapott a bonyhádi, majd a pécsi gettóból.

A harmadik állomásnál, a Berde család háza előtt (Perczel Mór utca 17.), Berde Mózes és felesége, Kohn Fanni tragédiáját elevenítették fel. Berde Mózes köztiszteletben álló orvosként dolgozott Bonyhádon, hosszú éveken át szolgálta a helyieket. A családot szintén deportálták, majd Auschwitz pokla őket is elnyelte. A botlatókő itt is a múlt fájdalmának örök mementója.

A megemlékezés negyedik helyszíne a Perczel Mór utca 32. szám alatt álló Engelmann-ház volt, ahol Engelmann Nina és családja sorsa került középpontba. A textilkereskedéssel foglalkozó család hat gyermeket nevelt, ám a történelem kegyetlensége őket sem kímélte. 1944. július 9-én a bonyhádi zsidókkal együtt Auschwitzba deportálták őket. Nina a kisebbik fiával és legkisebb lányával, Bélával és Bertával együtt a szelekció során azonnal a halálba küldték. Három idősebb lánya, Lily Ebert, René és Piri, valamint Imre, az idősebb fiuk túlélte a holokausztot.

Az utolsó állomás a Schwarz család háza volt (Alkotmány utca 16.), ahol Schwarz Lajos emlékét idézték fel. Ő üvegezőként és kereskedőként dolgozott, háromgyermekes családapa volt. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, majd 1945 februárjában a nyilasok elfogták Veszprémben. Hiába volt nála egy szabadságos levél, kivégezték, holttestét meggyalázták.

„Ez volt a múlt, ez a vad jelen…”

A megemlékezésen Hetesi Beáta mondta el az emlékező szövegeket, míg Szabó Tibor alpolgármester is fejet hajtott az áldozatok előtt. A helyszíneken mécseseket helyeztek el, a tiszteletadás csendes, de megrendítő pillanatai után pedig Radnóti Miklós sorai hangoztak el:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, ez a vad jelen,
hordozd szívedben. Éld e rossz világot,
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”

A megemlékezés mély nyomot hagyott a résztvevőkben. Az esemény üzenete egyértelmű volt: a történelem tragédiáiból tanulnunk kell, és emlékeznünk kell az ártatlan áldozatokra, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló szörnyűségek.

Fotó: Makovics Kornél

Szöveg: TEOL.hu, Farkas Eszter