Hozzávalók: 1 liter víz, 35 dkg kukoricaliszt, só.
„Feltettük a vizet egy vaj másfél litert, ha nagy vót a család, akkor többet. Sót tettünk belé gondolomra, s akkor meghintettük, jobban mondva megszórtuk a víz tetejit málé lisztvel. Azétt, met az a párát lefogta, s hamarább felfőtt. Amikor felfőtt, mán jól lobogott a víz, akkor osztán belé öntöttük a lisztet. A liszt belé öntésénél vigyáztunk, hogy sok ne legyen, met akkor kemén lett a málé, s az nem vót jó. A beöntött lisztet a málékeverővel középen elvágtuk. Azétt kellett elvágni, hogy ott vágás közt jobban felrotyogjon. Jól át tudott forrósodni. 5-10 percig hattuk rotyogni, sakkor esszekevertük. Akkor a málékeveréshez vót egy kicsi szék, azt hanyatt fordítottuk, s annak a lábai közi az üstöt belé tettük. Melléje ültünk egy másik kicsi székre, s a szék fáját a lábunkval megnyomtuk, hogy ne csúszkáljon. S úgy a málét a málékeverővel addig kevertük, amíg készen lett. Lisztcsomó, matyuka abba nem maradhatott. S akkor visszatettük az espárra (sparhelt), s mikor jól megsüllent, akkor a málélapítóra kiborítottuk, s takargatóval letakartuk.” (Sebestyén Antalné Molnár Márta, 62 éves, 1976. Kakasd, Sebestyén Ádám: Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván. Szekszárd, 1976: 198. old)