A város egykori nagyszámú zsidóságának zsinagógáját késő barokk stílusban 1795-96 során építették fel elődje helyére, amelyet 30 évvel korábban emeltek, ám három évtizednyi fennállását követően 1794-ben leégett. Az új épületet még a 19. század során kétszer is felújították. Az épület rohamos lepusztulására a II. világháborút követően került sor, a kommunizmus időszakában magtárként hasznosították. Évezredünk legelején sor került boltozatának és tetőszerkezetének megerősítésére. A téglalap alaprajzú zsinagóga a téren szabadon áll. Főhomlokzata előtt emeletes, nyeregtetős lépcsőház található. Csúcsát egykor a mózesi kőtáblák képezték. Kőkeretes kapuja felett héber jelölésű évszám olvasható. Belső tóraolvasó emelvényét négy kőoszlop fogja közre. A tórafülkét köré festett stukkó függönybaldachin védi. A női karzat homloka oszlopos fakarzat, fölül gótizáló mellvédráccsal
A bonyhádi ózsinagóga az újkori Magyarország egyik első zsinagógája. A hagyomány szerint a köveket a zsidó közösség maga faragta és építette fel belőlük a zsinagógát, hogy idegen kéz ne érintse a templomot. A bonyhádiak büszkén hangoztatták, hogy 1850 előtt Pest, Pozsony és Pápa után az övéké volt a legjelentősebb hitközség Magyarországon.
Az épület szerepel az országos műemlékjegyzékben is.