A bonyhádi kálváriadombon nyugszik az 1899-ben elhunyt Perczel Mór. Tőle néhány méterre áll egy sírkápolna Perczel Etelka leányának, Ermel-Vojnits Erzsébetnek a mauzóleuma, amelyet Aigner Sándor tervei alapján 1905–1907 között építettek kései historizáló stílusban. Külső megjelenésében a majd tizenhét méter csúcsmagasságú, nyolcszögletű torony dominál. Ez a nagyjából négyzet alapformájú hajó felett emelkedik, amelyhez hátul félkörös szentély csatlakozik. A vállköves kapu szemöldökgerendáján Ermel-Vojnits Erzsébet névfelirat olvasható, fölötte a Vojnits család címere. A homlokzatok oromzattal záródnak, melyeken bimbós csúcsdíszek, a főhomlokzaton pedig kereszt van. Az ÉNy-i főhomlokzaton nyíló, egyenes záródású kapuhoz rózsaszín félmárvány lépcső vezet. A kapu csúcsíves bélletében két-két bimbós-leveles fejezetű faloszlop található. Az épületen körben a csúcsíves ablakok, ólomüvegablakok maradványai. A kapun a kovácsoltvas rácsok eredetiek. Falazat nagyméretű téglákból, műkőburkolattal készült. A díszítőelemek Zsolnay -pirogránitból készültek.
Az 1903-ban elhunyt asszony a bajsai Vojnits Barnabás (1808–1888) szolgabíró és a bonyhádi Perczel Etelka (1807–1861) gyermeke.
Erzsébetnek a kor viszonyaihoz képest mozgalmas élete volt. Először almási báró Rudics József (1792–1879) Bács megyei gazdag földbirtokoshoz ment férjhez. A művelt, irodalompártoló férfi Kisfaludy Károly barátja volt, és támogatta az 1822-ben indított Aurora kiadását. Maga is írt verseket, s több kötete jelent meg nyomtatásban. Jó gazda, nagy birtokgyarapító volt, és kétszer is viselte a főispáni tisztet. Az udvarhoz való hűségének köszönhette az 1854-ben elnyert bárói rangot. Vojnits Erzsébet a második felesége volt. Még az első házasságából származott egy fia és egy leánya. A házastársak között nagy volt a korkülönbség, közös gyermekük nem született, s hamarosan elváltak. Erzsébet második férje egy bizonyos Radákovich volt, akinek még a keresztnevét sem ismerjük. Vojnits Erzsébet második férje halála után, már nem fiatalon harmadszorra Ermel Gyulával kötött házasságot. A körülbelül 11 évvel fiatalabb férfi 1877 és 1884 között Bátaapátiban működött evangélikus lelkészként. A századfordulón viszont már Bonyhádon élt mint nyugalmazott lelkész, s a felesége által a házasságba hozott ófalui birtokon gazdálkodott. Az asszonynak, akinek Szabadkán és a baranyai Ófaluban összesen kétezer holdas földbirtoka volt, egyik házasságából sem született gyermeke, ezért dédunokaöccsét, Perczel Bélát (1884–1945) tette örökösévé. Ermel-Vojnits Erzsébet Budapesten hunyt el 1903. október 17-én, 68 éves korában. Végakaratának megfelelően sírja fölé ezt a díszes mauzóleumot emelték. A hagyomány szerint 1918-ban itt temették el az asszony harmadik férjét, Ermel Gyulát is, és talán a második férj koporsóját is idehozták az épület alatti kriptába.
Bonyhád sok műemlék jellegű épülettel rendelkezik, ezek közé tartozik az Ermel-Vojnics mauzóleum is.
Az ide látogatóknak már messziről feltűnik az épület, ezt látják meg legelőször városunkból. Ha már magára felhívja a figyelmet, azonnal felhívja a környezetére is a Kálvária-kápolnára, az ehhez vezető 14 keresztúti stációra, a Perczel család tagjainak síremlékeire. Felkeltheti az érdeklődést városunk iránt, és kíváncsiságot kelthet története iránt.
A mauzóleum szerepel az országos műemlékjegyzékben.+