A Bonyhádhoz csatolt Majoson domboldalban, a lelkészlak mögött szabadon álló templom.
1784-ben következett be a Majoson élők életében egy csodálatos esemény: ez év április 21-én elhelyezték a mai templom alapkövét. Ugyanabban az évben november 5-én felszentelték az 1200 lélek számára épült barokk stílusú templomot. A mai gyülekezet életében is ünnepként szerepel november 5.
A templom kivitelezője Schneider Dániel volt. Az 1784-es évszám a kőkeretes bejárat előtti kőtábla német nyelvű feliratán olvasható, a toronysisakon az 1835-ös és 1879-es évszámokat tüntették fel, a német szöveg fölött koronás magyar címer áll. A tornyot a 19. század közepén újra kellett építeni, de ez teljesen az eredet mintájára történt. A 20. században az épület öt felújításon is átesett. Berendezése tipikusan a 18. század végét idézi. Oltárképe az építés évéből, harangja pedig 1805-ből származik. Orgonája 20. század eleji, az Angster-orgonagyár készítette. A belsőt annak három oldaláról övezi karzat, melyen az apostolok képeit látjuk, de a belső legértékesebb emléke az 1784-ből származó Keresztre- feszítést ábrázoló oltárkép.
Völgységben a türelmi rendelet 1784-es kihirdetése után legkorábban a majosi templom készült el. Majos a templom felépültével a Völgység legfontosabb evangélikus központjává vált, és ezt a szerepet néhány évig meg is tudta tartani.
Az épület szerepel az országos műemlékjegyzékben is.
